Azt mondják, ha valaki elkezd írni, akkor a témák, amikről írnia kell, egyre-másra megtalálják. Velem is így van. Hiába vagyok tervező típus, hiába van naptáram már “beidőzített” témákkal, mindig jön valami új impulzus, amiről úgy gondolom fontosabb írnom. Ennek...
Életadók ajándéka (2. rész)
Egy évvel ezelőtt, egy kora nyári hajnalon, felszállt a pára Dublin utcáiról, az én repülőgépem, pedig az Ír-szigetről. Hosszú évek óta vágytam arra, hogy megpróbáljam, milyen nyugaton, más kultúrában élni és dolgozni. Arra nem számítottam, hogy a dolgok nem a terv...
Hinta, palinta…Milyen a jó hinta?
A hintához mindenkinek kapcsolódik valamilyen gyermekkori élménye. Alap játszótéri eszköz, ezen felül a kertes házak kertjeinek zömében is lóg legalább egy hinta a fán. Beltéren is népszerű. Számos helyen mesélnek ajtók szemöldökfájában tátongó lyukacskák, a már...
BLW hozzátáplálás, szenzoros integrációs szemmel
Régóta tervezem, hogy írok a BLW módszerről, viszont szerettem volna kicsit más szempontból megközelíteni, mint a legtöbb interneten fellelhető oldal. DSZIT terapeuta vagyok, sok család jön hozzám szenzoros evészavar miatt, így kézenfekvőnek gondoltam szenzoros...
7/7 A beszédfejlődés támogatása az írországi kisgyermek nevelésben
BABANYELVTAN Születésünk pillanatától kezdve körülvesz minket a kommunikáció közege. Emberi mivoltunknak lételeme, ezért kiemelt figyelmet fordítunk rá minden időszakában a gyermeki fejlődésnek. A kommunikáció és a beszédfejlődés elsődleges közege a család, ugyanakkor...
Rólam
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!