Így készül a házi gyurma, só és főzés nélkül!

Szerző: | júl 21, 2025 | Praktikus

Olvasási idő: 7 perc

A házi gyurma készítésének ötlete előbb vagy utóbb a szülők és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek gondolataiban is felmerül. Olcsó, környezetbarát, könnyen pótolható, és nem utolsó sorban ehető alapanyagokból készül. 

A kereskedelmi forgalomban kapható gyurmák a felsorolt előnyök valamelyikének ugyanis híján vannak. Vagy drágák, vagy nem bababarát anyagból készülnek, és sokszor a képlékenység sem az igazi. Vagy túl puhák, vagy túl kemények. (Egyébként, ha a természetes anyagokkal való ismerkedés, és a kézerősítés is cél, én nagyon szeretek agyagot adni a gyerekeknek.)

Tegye fel a kezét, aki a szivárvány legszebb színeiben pompázó gyurma rudakat, vagy tégelyek tartalmát odaadta a gyermekének, majd görcsös izgalommal figyelte, ahogy néhány perc alatt masszív barna tömbbé gyömöszöli össze az egészet. Nincs az a Mózes kaliberű családtag, aki újra szétválasztaná a korábbi ragyogó színekre. Egy kifinomult ízlésű 2-3 éves gyermek, pedig a következő alkalommal ritkán mutat rajongást a barna trutyi iránt. Igen tudom, vannak kivételek. 

Nos a házi gyurmát is el lehet készíteni ragyogó színekben, és ha barna tömb lesz belőle, akkor nyugodtabb lélekkel hajítjuk ki a kukába, mert bármikor lehet újabb adagot készíteni, teljesen olcsón. 

Házi gyurma opciók pro és kontra 

Olyan ez a pedagógus pálya, hogy – ha szereted, ha nem – alkotó tevékenységekkel muszáj foglalkoznod. Én azok közé tartozom, akik nem szeretik. Utálok rajzolni, felismerhető képet festeni. Utálom a szövést, fonást, kerámiázást, dekupázs technikát és minden ilyesmit. A nagymamám próbált megtanítani kötni, hímezni, géppel varrni, de végül belátta, hogy inkább jobb, ha főzök. Azt ugyanis jól tudok. Az egyetemen a művészetterápia bevezető kurzusokon pedig a szövést és keramikus technikákat oktató tanárom szemtől-szembe kijelentette, hogy nagyon tehetségtelen vagyok.  

Én azért így is boldog felnőtt és sikeres pedagógus lettem! Sőt, gyurmát készíteni is tudok! Három félével próbálkoztam:

Só-liszt gyurma / Sókerámia 

Nagyon szeretem! Csak só, liszt és víz a három fő összetevője. Előnye, hogy nem kell főzni, és az elkészült műveket sütőben, alacsony hőfokon ki lehet szárítani, így az idők végezetéig megmaradnak, de legalábbis addig amíg az első nagytakarításnál le nem vered a polcról. Hátránya, hogy kisebb, meg nagyobb gyermekek szájában sem való, mert a sótartalom ebben a mennyiségben nem csak rossz ízű, de egészségtelen is. 

Főzött gyurma 

Én nem szeretem. Pont azért, mert főzni kell, és számomra ez már egyel több macera, mint amit el tud hordozni az alkotói lelkem. Tehát a hátránya, hogy időigényesebb elkészíteni, és kisütni sem lehet. Előnye azonban, hogy csupán lisztből, vízből, olajból és citromsavból készül az alap, és mivel mind a hő, mind a citromsav tartósít, így viszonylag sokáig megőrzi minőségét. Bár jobb hűtőben tartani. 

Főzés nélküli, bababarát házi gyurma 

A korábbi két recepttel a tarsolyomban érkeztem Írországba, ahol legnagyobb meglepetésemre még ezeknél is gyorsabb és egyszerűbb receptet tanított az egyik spanyol kolléganőm Marta. Ott kilószámra készítettük nap, mint nap, mert a gyerekek imádták. Liszt, víz, olaj az alapja. Elképesztően gyorsan össze lehet dobni, azonban hűtőben tartva is csak pár napot bír. Talán ez az egy hátránya van. Az elkészítésének pontos menetét és az arányokat lentebb írom, de előtte van még egy fontos téma… 

Mivel színezzük? 

Én alapvetően háromféle dolgot szoktam használni. A legdrágább opció a bébifesték. Többféle színben lehet kapni, nagy könnyen eldolgozható a gyurma tésztájában, és természetesen gyermekbarát, nontoxikus anyagból készül. 

Amit a leggyakrabban használok, az az ételfesték. Lentebb a receptben is ezzel mutatom be az elkészítés menetét. A hagyományos, kisflakonos löttyöt a sütési alapanyagok polcán keresd a boltokban. Csak a négy alapszínben kapható. Időnként keverem őket, az árnyalatok miatt, de tapasztalataim szerint a gyerekek ennek a négy színnek is nagyon örülnek. 

Használhatsz ezen kívül természetes színezőanyagokat is. Céklalevet, céklaport, kurkumát, spenót- vagy spirulinaport, orvosi szenet, áfonyalevet. Garantáltan öko-bio cucc lesz! 

+1 TIPP

Időnként szoktam bele keverni csillámport a nagyobb gyerekeknek, akik már tuti nem kóstolnak bele a gyurmába. Környezetvédelmi szempontból javaslom a lebomló fajtákat, de ha csak kommersz csillámod van otthon, nyugodtan próbáld ki azt is. A szénporral festett fekete gyurma arany és ezüst csillámmal egy igazi galaxis lesz… 

És akkor jöjjön a lényeg! 

Főzés nélküli házi gyurma hozzávalói: 

  • 1 púpos bögre finomliszt (lehet a legolcsóbb, vagy lejárt szavatosságú is) 
  • 2-3 evőkanál étolaj (rugalmasságot ad a gyurmának) 
  • Tetszőleges mennyiségű ételfesték (opcionális) 
  • Csillámpor (opcionális) 

Az elkészítés menete:

(Figyelem! A képek forrása saját magánarchívum!)

1. Készítsd elő a hozzávalókat kimérve!

2. Öntsd a lisztbe az olajat és a tetszőleges mennyiségű és színű ételfestéket!

3. Ezeket keverd alaposan össze!

4. Óvatosan kezdd el adagolni hozzá a vizet. Mindig amennyit felvesz, így tudod elkerülni, hogy túl ragadós, vagy túl kemény legyen. (Tipp: Liszttel és vízzel mindig tudsz korrigálni!)

5. Kezdd el gyúrni!

6. Gyúrd tovább!

7. És tovább…

8. Amíg teljesen homogén színű és állagú nem lesz…

9. Ezután lehet formázni…

10. Terapeutaként azt támogatom, hogy saját kézzel alkossanak, formázzanak a gyerekek! De ajándékba, vagy a karácsonyi mézeskalácsra előre rágyakorolva, nyugodtan használjatok kiszúrót is.

11. Fóliába csomagolva 2-3 napig eltartható a hűtőben. Utána sajnos elkezd kovászolódni.
(Tipp: Ha kézmosás után játszik vele a gyermeked, akkor lassabban romlik! Érthető az ok, hisz kevesebb baci megy a tésztára.)

Végezetül…

Mindenkit buzdítok a gyakori gyurmázásra, mert ennek a receptnek akár az elkészítése is lehet egy közös program a gyermekeddel! A gyurma formázása során pedig nem csak erősödnek, ügyesednek a kezecskék, hanem az idegrendszer is megfelelő mértékben kaphat tapintási ingereket az egészséges éréshez! A kreativitás, a figyelem és a türelem fejlődéséről, pedig szintén ne felejtkezzünk el!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”

Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.

Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.

Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…

Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k adatait az Ön böngészője tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri Önt, amikor visszatér weboldalunkra, és segít megérteni, hogy a webhely mely részeit találja a legérdekesebbnek és leghasznosabbnak.