Tudom, tudom...Anno ezzel kellett volna kezdenem. Elmesélni, hogy hogy lettem gyógypedagógus. Helyette egy csomó más dologról írtam inkább. De az az igazság, hogy a végeredmény annyira nem is érdekes. Inkább az oda vezető út aspektusait próbáltam feltárni magamban,...
Így készül a házi kinetikus homok! Gyermekbarát és olcsó!
Kinetikus homok, intelligens homok, varázshomok néven is emlegetik. Legalábbis ezek hangzottak el leggyakrabban a fülem hallatára. A lényeg azonban, hogy egy rendkívül népszerű, és érdekes játék a gyerekek számára, amivel beltéren lehet hasonlóan kreatív dolgokat...
Így készül a házi gyurma, só és főzés nélkül!
A házi gyurma készítésének ötlete előbb vagy utóbb a szülők és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek gondolataiban is felmerül. Olcsó, környezetbarát, könnyen pótolható, és nem utolsó sorban ehető alapanyagokból készül. A kereskedelmi forgalomban kapható gyurmák...
Magánfejlesztés vagy állami ellátás? (2. rész.)
Államilag támogatott lehetőségeket érintő pro-és kontra érvek, szakemberi szemmel Ebben a részben az államilag támogatott, ingyenesen elérhető gyógypedagógiai fejlesztési és terápiás lehetőségek előnyeiről és nehézségeiről szeretnék írni. A...
Magánfejlesztés vagy állami ellátás? (1. rész)
A terápiás piacot érintő pro- és kontra érvek, szakemberi szemmel Januárban jelent meg Lucababa.hu cikke azokról a jelenlegi dilemmákról, amik a fejlesztő terápiás piacon szülőként tapasztalhatók, elsősorban a magánfejlesztés lehetőségeinek terén. A leírtak...
Rólam
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!
