Egy évvel ezelőtt, egy kora nyári hajnalon, felszállt a pára Dublin utcáiról, az én repülőgépem, pedig az Ír-szigetről. Hosszú évek óta vágytam arra, hogy megpróbáljam, milyen nyugaton, más kultúrában élni és dolgozni. Arra nem számítottam, hogy a dolgok nem a terv...
Valahogy úgy alakult, hogy az életem monoton helyzeteit – amiket egyébként rendszeresen igénylek – gondolkodással szoktam kitölteni. Leírva ezt a mondatot, kicsit mosolygok magamban, mert ez nem azt jelenti, hogy a nem monoton helyzetekben nem szoktam gondolkodni....
Ami másnak súlyos, az nekem könnyű Mindenkinek van olyan terület a szakmájában, amely különösen a szíve csücske, és szívesen tölt időt az adott téma elméleti és gyakorlati megismerésével. Így vagyok én is a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek gyógypedagógiai...
Amikor elterveztem, hogy blogot írok a szakmai életemről, akkor úgy gondoltam, hogy majd egy frappáns poszttal kezdem, hogy miért lettem gyógypedagógus. Aztán megírtam már egy jó pár bejegyzést teljesen más dolgokról, és most is úgy döntöttem, hogy inkább azt mesélem...
Egy éve, ennek a napnak a hajnalán, a Mikulás dolga végeztével itt hagyta az utolsó teli kiscsizmákat is az ablakokban, az én Édesanyám, pedig ezt a földi életet. Amióta az eszemet tudom, mindig fáradhatatlanul kereste és kutatta a saját, vélt boldogságának kulcsát....
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!
