Történet egy történetről, amiről mindenki azt gondolja, hogy csak másokkal történhet meg Amikor a Zümmögő családmesék megírását terveztem és elindítottam a háttérmunkát, nagyon sokat gondolkoztam, hogy ezt a történetet bevegyem-e a sorozatba. Két dolog vetett vissza....
Ha megkérdeznék bárkit arról, hogy milyen személyiségű és hangulatú embereket válogatna maga mellé a mindennapokra, akkor szinte egészen biztos, hogy ilyesmi válaszok születnének. Olyat, aki mindig jókedélyű és kiegyensúlyozott. Olyat, aki vicces. Olyat, aki támogató....
Ennek a történetnek a gyökerei jóval azelőttre nyúlnak, mint a bolhákról és az elefántokról való elmélkedésem időszaka. De ahhoz, hogy valamiről az ember elmélkedjen és gondolkozzon, esetlegesen döntéseket hozzon, szükség van előzetes megtapasztalásokra és a dolgok...
(A veszteség gyógypedagógiája) Nem mindenki olyan kosárból esik ki, hogy a családja korlátlanul tudja támogatni a tanulmányait és a lakhatását. Én is rákényszerültem arra, hogy kezdetektől keressek valamiféle jövedelem kiegészítést, és ha már így alakult, próbáltam...
Útjaim Jancsival és az ő remekbe szabott kompániájával, valamikor 2013-ban kereszteződtek. A kompánia meglehetősen nagy és színes, de Jancsi életében természetesen a legfontosabb szerepet szülei, – Fruzsi és Oli – illetve testvérei játszák. Persze ott van még Mami meg...
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!
