BLW hozzátáplálás, szenzoros integrációs szemmel

Szerző: | máj 28, 2024 | Szakmázó | 0 hozzászólás

Régóta tervezem, hogy írok a BLW módszerről, viszont szerettem volna kicsit más szempontból megközelíteni, mint a legtöbb interneten fellelhető oldal. DSZIT terapeuta vagyok, sok család jön hozzám szenzoros evészavar miatt, így kézenfekvőnek gondoltam szenzoros szemüvegen át szemlélni a témát. Korábban már írtam a „bébiétel függőségről”, ez a bejegyzés pedig tekinthető kapcsolódó gondolatmenetnek, mert a BLW szemlélet pont a „püréfüggés” nehézségére segíthet megoldást találni.

Nem-nem vitatéma. Én nem fogok senkit győzködni, hogy ez jobb, mint az itthon klasszikusnak számító pürés hozzátáplálás. Maradjunk annyiban, hogy mindenki csinálja azt, amiről azt gondolja, hogy a babájának a legjobb. Viszont segíthetek tágítani a szemléletet, vagy megértetni néhány folyamatot az étkezés és a szenzoros integrációs fejlődés kapcsolatáról. Ugyanis a BLW táplálás tőlünk nyugatra, vagy a világ más területein eléggé elterjedt, egyben komoly szakirodalommal is rendelkező módszer.

Elárulom, hogy eleinte én is idegenkedtem, de ennek fő oka a kevés ismeret, illetve az negatív és hibás példák voltak, amiket BLW címén a gyakorlatban láttam. Azóta láttam jó példákat, és olvastam külföldi szakirodalmat is. És lőn világosság!

Stabil ülés, puha falatok…
(Kép forrása: Unsplash)

Tények és tévhitek

A Baby-Led Weaning (BLW), vagy Baby-Led Introducion of SolidS (BLISS), itthon főként „darabos hozzátáplálás” vagy „falatkás hozzátáplálás” néven ismert, ami csak részben fedi a módszer lényegét. A BLW ugyanis a baba igény szerinti hozzátáplálására, és a részvét, önállóság erősítésére helyezi a hangsúlyt. A BLW nem csak darabos ételekről és falatkázásról szól, hanem arról, hogy saját maga határozza meg a mennyiséget, és ezt igyekszik saját maga elfogyasztani. BLW táplálás során lehet kínálni joghurtot is, ami állaga alapján nem falatkás, de a korai eszközhasználat és az ön-etetés itt is megvalósulhat.

Talán ezen a ponton még mindenki velem tart az olvasásban, így itt jegyezném meg, hogy mik, azok a gyakori hibák, amik BLW címszó alatt futnak, és a hajam égnek áll tőlük szakemberként. A biztonságos táplálás miatt ezekre szeretnék kitérni:

A BLW feltétele, hogy a baba tudjon stabilan, önállóan ülni!
  • Nem jelent stabil, önálló ülést, ha párnákkal van körül támasztva, vagy hordozóban fekszik, esetleg ölben tartják döntött testhelyzetben. A hozzátáplálás nem verseny. Ha a gyermek csak 8 hónaposan ül teljesen biztonságosan és stabilan, akkor ráér akkor elkezdeni a hozzátáplálást. Nincs kőbe vésve a féléves kor, nem marad le semmiről. (Az igény szerint szoptatott babák egyébként is jellemzően később mutatnak érdeklődést a szilárd ételek iránt.)
A falatkázás és a darabos ételek kínálása esetén is figyelni kell az állagra!
  • Csak puha, – szájpadlással és fogínnyel – könnyen szétnyomható, hosszúkás falatokat kínáljunk. A nyers uborka, répa, dió, mogyoró, egész rántottcsirkeszárny nem ebbe a kategóriába tartozik.
Azt eszi, amit mi. Vagy mégsem?
  • Egy kisgyermek emésztőrendszere és veséje, kezdetben még nem a csülökpörköltre, vagy a koreai instant csípős levesre van kitalálva. Az egyéni érzékenység megfigyelése, illetve az allergének bevezetésének menete ennél a módszernél sem elhanyagolható. A feldolgozott élelmiszerek kerülése, és az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás alapelvei itt is érvényesek. Ha a család nem így étkezik, akkor nem feltétlenül hasznos ha „a baba is azt eszi, amit mi”.
Az, hogy egyedül eszik, nem azt jelenti, hogy magára lehet hagyni az étkezési szituációban!
  • Egy kisgyermeknek szüksége van a gondviselő állandó, támogató jelenlétére, bátorítására és figyelmére, minden élethelyzetében. A BLW nem arról szól, hogy csak odarakod elé, te meg közben görgeted a telót.

Maszatos, de nem marad így! A tanulási folyamat során, határokat is fog tanulni
(Kép forrása: Unspalsh)

Szenzoros integrációs fejlődés az étkezésben

Az étkezés – mint minden más – tanulási folyamat. A látható oldala a technikai fejlődés, mely során a gyermek ügyesedik, evése egyre hatékonyabbá válik, és kapcsolódó konvencionális szabályokat is tanul. A láthatatlan oldala – ami kevésbé van köztudatban – az ízek és állagok kapcsán érkező érzékletek feldolgozásának tanulása. Utóbbi ugyanis ugyanúgy az idegrendszeri érés, és tanulási folyamat hozadéka, mint az evés technikájának szervezése. A kisgyermekről gondoskodó felnőttől, mindez nagyon sok türelmet és bizalmat kíván.

Röpke történelmi szösszenet, hogy bármilyen furcsán hangzik, a BLW módszer előbb létezett, mint a pürés táplálás. A pürék és bébiételek az iparosodás fejlődésével és a felgyorsult „munkás” életmóddal egy időben lettek népszerűek, hisz így gyorsan, praktikusan, tisztán meg lehetett etetni a babákat a napi munka mellett. A közétkeztetés, és a köznevelés gyakorlata szintén az utóbbit helyezte előtérbe. A BLW ugyanis lassabb, macerásabb, nehezebben követhető az elfogyasztott mennyiség, és a tárgyállandóság fejlődésének időszakában (amikor minden röpül) takarítani is többet kell.

Az étkezés tanulásának láthatatlan oldala azonban elképesztően fontos az érzékelés és észlelés fejlődése szempontjából, amit bizony a BLW módszerrel hatékonyabban lehet támogatni.

Vannak kisbabák, akiknél nincs is más választás, mert egész egyszerűen konzekvensen elutasítják a pürés állagot, vagy a róluk gondoskodó családtag irányítását, tempóját. Ennek hátterében sokszor áll olyan probléma, hogy a szájüreget egységesen betöltő pürés állag jelenléte kellemetlen, vagy nehezen harmonizálódik a saját test érzékelése és tempója a külső kontrollal. Esetleg a pürék kevert íze túl nehezen értelmezhető. Ezek egyébként jellemzők lehetnek tipikus fejlődésmenetben és szenzoros integrációs zavarban egyaránt. Talán a reakciók intenzitásában van különbség.

Idővel egyre gyorsabb és ügyesebb lesz
(Kép forrása: Unsplash)

Teljesség igénye nélkül, pontokba szedve talán érthetőbb, miért lehet hasznos a BLW módszer:
  • A baba idegrendszere pontosabb információkat kap az ételek ízéről és állagáról
  • Könnyebben, és saját tempóban tapasztalja meg saját testének működését
  • Megéli testhatárait, az éhséget és a jóllakottságot
  • Fejlődik a tapintása és a motoros képességei
  • Megtanul egyszerű törvényszerűségeket, összefüggéseket, fogalmakat az ételek és étkezés kapcsán
  • Az ismeret és az önkontroll növekedése, növeli a bizalmát
  • Megéli, hogy szülei ugyanúgy magukat etetik, mint ő, ezért természetesebb szituáció lesz számára az étkezés
  • Megtanul fókuszálni az étkezési helyzetben
  • Hamarabb válik sikeres evőeszköz használóvá

Apropó öklendezés…

Sok szülő megijed, ha a BLW táplálás során, a baba többször öklendezik. Félnek a fulladástól és attól, hogy kellemetlen számára az adott étel íze vagy állaga.

Az igazság azonban az, hogy az öklendezés – más néven garatreflex – pont, hogy támogatja a kicsit az evés tanulásában. Ebben az életkorban ugyanis a garatreflex még intenzívebben működik, és kettős szerepe van. Egy részről védi a babát, más részről erősebb visszajelzést ad a tanulási folyamat során a testhatárokról.

A küzdelmesebb falatoktól tehát nem kell megijedni. Ott kell lenni a gyermekkel a helyzetben és bátorítani, hogy ügyesen próbálkozik. Ha ugyanis megfelelően van ültetve és pozícionálva, illetve az étkezés fókuszáltan, nyugodt környezetben zajlik, akkor elkerülhető a félrenyelés.

A tanulási folyamat és az idegrendszeri érés előre haladtával a garatreflex is enyhül, és maximum betegségek alkalmával, vagy később a kamaszkori bulik hozományaként kerül ismét előtérbe.

A püré sem feltétlenül rossz választás
(Kép forrása: Unsplash)

Akik a püréhez ragaszkodnak

A BLW módszerrel az esetek többségében megelőzhető a túlzott ragaszkodás a pürékhez, mivel az idegrendszernek van lehetősége a megfelelő időben és időtartamban megismerkedni az ízekkel és állagokkal. Azaz az étkezés és a szenzoros fejlődés szempontjából hasznosabb, ha először kap „darabosat” és utána püréset.

Azokban az esetekben pedig, ha csak a püré megy, és komoly nehézségekbe ütközik a váltás, érdemes szakember segítségével utánajárni az okoknak. Itt szögezném le, hogy egy átlagos, tipikus fejlődésmenetben, nem kell, hogy gondot jelentsen a váltás és a darabos étel bevezetése! Úgyhogy nem szükséges senkinek önmagát ostorozni amiatt, hogy pürézett a babájával!

A szenzoros integrációs zavar, vagy a szenzoros étkezési zavar, nem amiatt alakul ki, mert a lelkes édesanya gyümölcspürét adott a babájának a hozzátáplálás megkezdésekor…

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”

Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.

Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.

Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…

Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!