Létezik bébiétel függőség?

Szerző: | márc 6, 2024 | Szakmázó | 0 hozzászólás

Régóta foglalkoztat a téma…

Mert újra és újra megkeresnek olyan családok, akik szerint kisgyermekük táplálásánál, komoly nehézséget okoz a „bébiétel függőség„. Ugyanis semmi mást nem hajlandó megenni. Hiába készítik el akár ugyanazt a kombinációt otthoni körülmények között, mint ami az üvegben van, és turmixolják selymesre, a gyermek nem fogadja el.

Önmagában a „bébiétel függőség”, mint olyan nem létezik. Normál esetben ugyanaz történik, mint egyéb ételeknél, megszokás kérdése, hogy mennyire kívánja a kisbaba. Felnőtteknél, például ha valaki folyton fehér kenyeret fogyaszt, annak az ízét és állagát szokja meg, és furcsának/másnak találja a teljes kiőrlésűt. Azonban ha kiderül egy cukorbetegség, amikor tanácsosabb teljes kiőrlésű kenyeret fogyasztani, akkor egy ép idegrendszerrel élő ember, saját döntésből képes átszokni.

Vajon ismerem ezt az ízt?
(Kép forrása: Unsplash)

Abban az esetben, ha egy baba erősen kötődik a bébiételekhez, általában sejthető a háttérben valamilyen mértékű szenzoros integrációs zavar. Ebben az esetben a rigiditást a megszokott ingerekhez való erős kötődés is okozza. Tudja, hogy a bébiételes üvegből mindig ugyanolyan ízhez, illathoz és állaghoz kapcsolódó ingerre számíthat.

Mivel a biztonságérzet megléte az ember legalapvetőbb szükséglete, így ritkán érezzük magunkat komfortosan az állandó, kiszámíthatatlan változások közepette. Vagyis vannak adrenalin függő, nyughatatlan emberek a világon, de alapvetően a többségnek az állandóság és a kiszámítható keretek adnak stabilitást az életben. Szenzoros integrációs zavarral, vagy introvertált személyiséggel rendelkező gyermekek (felnőttek) esetén ez különösen igaz.

Mi lehet a háttérben?

Amióta létezik az élelmiszeripar, azóta léteznek a minőségi standardek is, amit a tömeggyártás során kötelező betartani. Egy organikus bébiétel esetén is levehetünk a polcról 15 üveg répapürét, mindegyiknek ugyanolyan íze lesz. Ennek az az oka, hogy az élelmiszeripari szabályok szigorúan megszabják, hogy milyen fajta/édességű répából, milyen hőfokon, milyen eljárással, milyen finomságúra turmixolva készüljön. A répák mindig ugyanarról a területről ugyanazon beszállítótól származnak. Így esélytelen, hogy különböző üvegekből különböző ízek, állagok bukkanjanak elő…Tegye fel a kezét, aki két doboz ugyanazon márkájú narancslé esetében tapasztalt már különböző ízt, de ugyanez a helyzet a konzervált ételekkel, savanyúságokkal is.

Hát igen…
(Kép forrása: Magánarchívum)

Így nem csoda, hogy az érzékeny, vagy éretlen idegrendszerrel rendelkező kisbabák esetén, erős kötődés alakul ki a megszokott, biztos ingerekhez. Itt nem arról van szó, hogy jó étvágyú, nagyobb étkű babák a normál házi koszt mellett bármikor kaphatók a bolti bébiételre is, hanem ha csak ez a forma jelent számukra biztonságos, örömteli étkezést. Így a nagyi kertjéből leszedett, Nap érlelte őszibarack sem fogja ugyanazt az élményt nyújtani, amit az üveges bolti barackpüré. Egész egyszerűen azért, mert nincs két egyforma ízű barack a fán, és a lakossági turmixgép sem hozza azt a wattot, amit az ipari.

Nem érdemes okoskodni…

Hogy megelőzhető lenne a probléma azzal, ha soha nem találkozik bolti bébiétellel a baba, mert lássuk be, a mai világban, főleg urbanizált körülmények között ez elég utópisztikus elképzelés. Meg különben is, melyik szülő készül arra, hogy a gyermeke lehet, hogy szenzoros érzékenységgel fog küzdeni.

Így a kétségbeesés, vagy önvád helyett, elakadás esetén érdemes inkább szakemberi segítséget kérni. Emellett törekedni arra, hogy a babának legyen lehetősége minél többféle ételt kóstolni, vagy szagolni…Kevés olyan kamasszal vagy felnőttel találkozom, akik kizárólag bébiételt fogyasztanak. Az ilyen jellegű nehézség, tehát jól orvosolható.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”

Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.

Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.

Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…

Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!