Én vállalkoztam a szabadságra

Egy ideje már tervezem, hogy írok arról, hogy élem meg gyógypedagógusként a vállalkozói létet, az örömeivel és nehézségeivel egyaránt. Még most is úgy gondolom, hogy kezdő vállalkozó vagyok, ezért nem célom megmondani a tutit, de annyi tapasztalatot gyűjtöttem már, hogy egy meghatározó véleményt tudjak formálni, ami akár segítség lehet azoknak is, akik elindulnának a magánszektor felé. Hozzám hasonlóan biztosan vannak mások is, akik eljátszadoztak már a gondolattal, vagy a környezetük biztatása kapcsán felmerül bennük időről-időre. 

Elég messziről kanyarodtam rá a döntés útjára… 

Nem terveztem és nem készültem erre. Elég sokáig nagyon jól éreztem magam alkalmazottként, mert olyan helyeken dolgozhattam, ahol azt éreztem fejlődhetek, és elfogadható határok között engednek kiteljesedni is. Aztán úgy tíz éve jött egy fordulat, ami nagyon padlóra küldött, és bár utána nagyrészt sikerült visszatalálni önmagamhoz, mégis egy kimondhatatlan hiányérzettel küzdöttem. Nem tudom másként megfogalmazni, mint úgy, hogy “nem találtam a helyem”. Amiben és ahol aktuálisan voltam, azt a helyet és munkakört szerettem, de önazonosság tekintetében nem éreztem teljesnek. Valahogy a mélyről jövő lelkesedés ott maradt a padlón, ahova korábban estem… 

Voltak más, külső, oktatáspolitikai és egyéb tényezők is, amik a belső békétlenségemmel karöltve elhozták számomra a kiégést, amiről már korábban ITT írtam. Így aztán amikor az Ír-tenger partján sikerült kiegyenesíteni a lelkemben sorakozó utolsó kérdőjeleket is, eldöntöttem, hogy pályaelhagyó leszek… 

2023 nyarán, amikor édesanyám halála után hazatértünk Magyarországra, elkezdtem munkát keresni. Pályáztam adminisztrátori, irodai, recepciós, kommunikációs munkatársi pozíciókra, sőt még állatorvosi asszisztensnek is. Voltam néhány interjún, kaptam pozitív és negatív visszajelzéseket is. Érdekes időszak volt, de végül egyik sem zárult elfogadható munkaajánlattal. Kicsit csalódott voltam, mert furcsa volt megélni, hogy van, ahova már idős vagyok, van, ahova nem elég képzett vagy ami a legtöbb esetben probléma volt, túlképzett. A diplomáimat nem tagadhattam le, hisz mivel magyaráztam volna, hogy mit csináltam 18 évig? 

Ahogy a döntés született…

Épp azon gondolkodtam, hogy elmegyek árufeltöltőnek (imádok rendszerezni, tehát nem derogált volna), mert egy dologban teljesen biztos voltam. Mégpedig abban, hogy az oktatási szektorba alkalmazottnak nem megyek vissza.  

Aztán a férjem előállt azzal, hogy mégis meg kéne próbálni ezt a vállalkozói irányt. Nézzünk meg egy fél évet. El tud-e indulni, van-e benne potenciál? Annyi még belefér anyagilag is, hogy egy keresetből éljünk… Mivel a “hátsó kisteszkóból” nem jeleztek vissza az árufeltöltő pozira való jelentkezésemre, ezért épp szabaddá vált a lehetőség, hogy komolyan elgondolkozzak a felvetésén…

Elindultam…

Adtam egy esélyt. Másnap elindítottam a tartalomgyártást a Zümmögő Facebook oldalán, és elkezdtem olyan marketing ötleteket keresgélni, melyek ingyen nyújtottak tudásalapot szolgáltatói vállalkozás elindításához. Mindkettőt rettenetesen távol éreztem magamtól, de mindenkit biztosíthatok, hogy a szükséges dolgokat meg lehet tanulni. Zárójelben jegyzem meg, hogy egy fillért sem költöttem a mai napig marketing, vagy social media tanfolyamokra. Egy egyéni vállalkozás beindításához, bőven elég ingyenes tartalom van a neten. 

A tartalomgyártásba bele kellett tanulnom, mert fogalmam sem volt, hogyan kell ezeket létrehozni, szerkeszteni, és egyáltalán mit látnak belőle a követők. Nem érettem, hogy kapcsolódik a történetmesélés a posztokhoz, és nulláról próbálgattam a video és kép szerkesztést, az elérhető ingyenes programokkal. Szóval gyakoroltam és gyakoroltam. Mivel weboldalam még nem volt, és ebben a fázisban még nem is volt releváns, ezért a létezésemet a versenyszférában itt kellett először megmutatni. Fura volt megtapasztalni, hogy bár az állami rendszer berkein belül a nevem egyáltalán nem volt ismeretlen, a magánszektorban még egy “senki” voltam. 

A vállalkozás indításhoz és marketing alapokhoz meglepően sok hasznos információt és tartalmat találtam, amik segítettek meghatározni a célcsoportom és a fő tevékenységi köreimet, amikben tartósan és örömmel tudnék dolgozni. Ez ugyanis egy kulcsfontosságú dolog volt a sikerhez. A túl sok tevékenységi kör felapróz, és borzasztó hely és eszközigényes. A célcsoport terén pedig érdemes rugalmasnak lenni és felméri, hogy mik a társadalom és a családok legsürgetőbb igényei.

Hogy találtam célcsoportot és tevékenységi kört?

Részben egyértelmű volt, de igényelt némi józan átgondolást.  

A kedvenc területeim a szakmámban ugyanis a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek támogatása, és a kora gyermekkori intervenció. Be kellett látnom, hogy csak súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek ellátására gyógypedagógiai szolgáltatást nyújtó vállalkozást nem érdemes indítani.  Ez a célcsoport ugyanis általában nagyon korán bekerül az állami vagy civil ellátó rendszerbe, és ott kap valamilyen formában, valamilyen támogatást. (A minőségre most nem térek ki, mert ennek a posztnak nem ez a lényege.) Így sem logisztikai, sem motiváció szempontjából egy plusz “sima” gyógypedagógiai fejlesztés nem bír kellő vonzerővel. Gyógytornászként vagy konduktorként még csak-csak labdába rúghatnék, de nem vagyok egyik sem.  

A másik vonal – a kora gyermekkori intervenció – egy kellően tág tevékenységi kör lehetőségét kínálta, így célszerű volt ezt az utat választanom. A DSZIT-terapeuta végzettség és a jelentős evésterápiás / evés fókuszú gyógypedagógiai tapasztalatom kellő alapot is adott ehhez. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy létezik egy “szürkezónás” populáció a kisgyermekek körében, akik bizonyos területeken elég érintettek ahhoz, hogy nehézségeik legyenek a hétköznapokban, ugyanakkor mégsem annyira, hogy az állami rendszer azonnal szárnyai alá vegye őket. Tulajdonképpen ők lettek a célcsoportom, ami azért is hasznos, mert a közös munka során nyilvánvalóvá válik, hogy a nehézségeik indikálnak-e komolyabb kivizsgálást, vagy egy átmeneti időszak után nyugodt lélekkel elbúcsúzhatunk egymástól… 

A kezdeti elképzeléseim tehát helytállónak tűntek, amit az elmúlt három évben az igényeknek megfelelően csiszoltam, és szükség esetén tovább csiszolok.  

A következő rész, pedig szóljon a nagy kérdésről, amit sokszor feltesznek nekem…Alkalmazottnak, vagy vállalkozónak jobb lenni gyógypedagógusként?