Alkalmazotti lét kontra vállalkozói lét, gyógypedagógus szemmel Össze lehet hasonlítani? Az egyszerű válaszom, hogy nem, nem lehet összehasonlítani. Teljesen más síkon kell gondolkodni mindkettőről, de mivel gyakran megkapom ezt a kérdést, megpróbálok pro és kontra...
Én vállalkoztam a szabadságra Egy ideje már tervezem, hogy írok arról, hogy élem meg gyógypedagógusként a vállalkozói létet, az örömeivel és nehézségeivel egyaránt. Még most is úgy gondolom, hogy kezdő vállalkozó vagyok, ezért nem célom megmondani a tutit, de annyi...
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!