Erre érdemes masnit kötni!

Szerző: | dec 13, 2023 | Szakmázó, Társadalom | 0 hozzászólás

8 dolog, amit a cipőkötés hátteréről biztosan nem gondoltál

Valószínűleg nem sokan gondolkodnak el a gyermeklábbeliket árusító boltok polcai előtt, hogy az elmúlt években mennyire megváltozott a kínálat a kisgyermekek számára árusított cipők piacán. Ha online keresek cipőt, és beírom a keresőbe, hogy „gyermekcipő” akkor több száz oldalnyi találat jön velem szemben. Bőven több, mint amit időm lenne átnézni. Az ezernyi szín, minta, csillogás, világítós talp mellett az aktuális animációs filmek hősei, sőt, még beépített kerék is visszaköszön a találati listából. Van azonban valami, ami szinte minden gyermekcipő esetében azonos. A tépőzár! Ha van olyan cipőcske, amiben cipőfűzőt látok, annak a belső oldalán cipzár könnyíti a felvételt, a cipőfűzőn lévő masnit maximum az első felvétel után rögzítik a megfelelő erősségűre, utána kizárólag díszként szolgál. De van olyan eset is, amikor egyáltalán nem lehet szabályozni, és tényleg csak esztétikai eleme a lábbelinek, és nem a cipőkötés folyamatát célozza.

Na? Kinek volt ilyesmi gyerekkorában?
(Kép forrása: Pixabay)

A kereskedelemben a kínálatot minden időben az aktuális kereslet határozza meg. A mai kor embere gyorsan akar élni és sokszor nem ésszerűen. A városiasodott társadalomban már nem a lábunkon közlekedünk, hanem autóban ülünk. Egy kisgyermek esetében szinte fontosabb, hogy milyen az autósülés, mint az, hogy milyen cipő kerül a lábára.

A siettetett élet kivetülése a gyermekcipők piacára azt eredményezte, hogy legyen minél gyorsabban ráadható, és ha esetleg magától próbálkozna, ne kelljen sokat várni arra, amíg szöszmötöl. Mert reggel sietni kell a bölcsődébe, óvodába, délután pedig haza, vagy külön órára, esetleg terápiára. A tépőzár és cipzár gyors, praktikus megoldás, ami illeszkedik az instant élethez.

De miért lehet gond, ha egy gyermek nem közlekedik eleget a lábán és tépőzáras cipőt hord a bekötős helyett?

A mozgásfejlődés fontos momentuma a függőleges testhelyzet felvétele, azaz a lábra állás. Egy valamirevaló babatalpon még nyoma sincs a felnőttkori boltozatoknak, talppárna elrendezésnek. Inkább egy egységes puha felület, amire minden szülő szeret puszit adni. Az ideális talp- és lábizom struktúra a lábra állással és a járás megindulásával kezd kialakulni. Senki számára nem meglepő tény, hogy egy izom akkor erősödik, ha használjuk. Az erős vázizomzat ad támaszt az ízületeknek, és az egész testnek. A talp és a lábfej izmai felelősek elsődlegesen a testünk statikájáért. Magyarán, ha egy kisgyermeknek nincs lehetősége eleget lábon közlekedni, akkor az izmok sem fognak kellőképpen működni és erősödni.

Legtöbben így kezdtük
(Kép forrása: Pixabay)

A tépőzáras cipő esetét, most nem ortopédiai szempontból hasonlítanám össze a fűzős cipővel. Legyen ez inkább a gyógytornászok illetékessége. Sokkal inkább a kognitív fejlődés, és a gyermeki agy aktivizálásának és fejlődésének szempontjából.

Abban az esetben, ha egy kisgyermek kezdettől fogva csak fűzős cipőt hord, és az önállóság fejlődésével párhuzamosan megtanulja saját magának bekötni, akkor az óvodáskor végéig, nagyjából négyezer alkalommal gyakorolja ezt a tevékenységet, mire automatizálódik, és minden „nyuszifül” a megfelelő hosszúságban, a megfelelő helyre kerül!

Mit jelent ez a gondolkodás és a finommotorika (kézhasználat) fejlődésének szempontjából?

Ezt felnőttként akkor lehet legjobban megérteni, ha előkapunk a szekrényből egy fűzős cipőt és bekötjük magunknak.

  1. A cipőkötés gyakorlása során, tartósabban kell aktivizálni a figyelmet.
  2. Megtanulja a figyelmet egyetlen dologra összpontosítani. Ehhez türelemből is sok kell!
  3. A későbbi tanulási helyzetekhez szükséges testközépvonali átlépést is gyakorolja, hisz mindkét kézzel, keresztirányú mozdulatokat is kell végeznie.
  4. Megtanulja, a saját testéhez képesti viszonylatokban szervezni a mozgását, amit téri orientációnak neveznek a nagykönyvek. Később például az írástanulásnál ez kifejezetten fontos képesség.
  5. Gyakorolja ennek a bonyolult mozgássornak a felépítését és tudatos megszervezését.
  6. Fejlődnek a végrehajtó funkciók az agyában, hisz a tervezés után a mozgássort kivitelezni is kell. Megszületik egy harmonikus kapcsolat a gondolatok és a tettek között.
  7. A cipőkötés folyamatának elemeire emlékezni kell a gyakorlás során, ami a memóriát dolgoztatja.
  8. Megtanul ingerek között különbséget tenni, ezzel fejlődik a fogalmi gondolkodás is. Hisz a cipőkötés sikerülhet túl szorosra, vagy túl lazára, illetve lehet különbség a két cipő között is, amit korrigálni, javítani szükséges.

A tépőzáras cipő használatakor sajnos az imént felsorolt pontok nem, vagy csak elenyésző mértékben teljesülnek.

4000 alkalom
(Kép forrása: Pixabay)

Felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha később tanulja meg bekötni? Hiszen nagyobb gyermekek számára már vannak fűzős cipők! Majd fejlődik az agya akkor!

A válaszom erre egyszerűen annyi, hogy az ember fejlődési útja nem véletlenül szerveződik már a fogantatástól egy meghatározott, jóltervezett sorrendben. Minden készség és képesség fejlődésének van egy idegrendszeri szempontból érzékeny időszaka, amikor a legkönnyebben és a legtermészetesebben alakul, hogy a későbbiekben ráépülhessenek bonyolultabb funkciók.

Házat sem úgy építünk, hogy elkezdjük a tetővel, majd aládobáljuk a téglákat, hogy valami megtartsa. Lehet, hogy sok gyötrelemmel végül sikerül, de a szerepét nem úgy fogja ellátni, mintha az alapoktól kezdtünk volna építkezni.

Honnan legyen fűzős cipő?

Ez sajnos nem egyszerű kérdés. Viszont érdemes körülnézni a hazai ortopéd gyermekcipőket is gyártó cégek kínálatában. Ugyanis ha egy kisgyermek sokat szaladgál, akkor érdemes olyan cipőt beszerezni a számára, ami egyedileg az ő lábára gyártott belső talppal és cipőfűzővel van ellátva.

Ha beszereztük, akkor csak időt kell adnunk, hogy gyakoroljon és őrizzük meg nyugalmunkat, ha az oviba menet kikötődik, és újra be kell kötni.

Fűzős cipő hiányában pedig hasznosak lehetnek az olyan eszközök, aktív táblák, ahol szabadon tudja gyakorolni a cipőkötés folyamatát játék közben. Nem kell drága dolgokra gondolni. Akár a nagyobb tesó kinőtt, kimosott fűzős cipője is jó!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”

Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.

Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.

Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…

Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!