Gondolatok a korai intervencióról. Fejlesztés és/vagy tanácsadás?

Szerző: | márc 13, 2024 | Szakmázó

Olvasási idő: 3 perc

A korai fejlesztés és a korai tanácsadás fogalma és tevékenysége két különböző dolog, melyek rendszerint kéz a kézben járnak. Mindkettő részét képezi a korai intervenciós munkának. Ettől függetlenül lehet róluk külön beszélni, hogy tisztább és átláthatóbb kép legyen a fejünkben a mögöttes tartalmakat illetően.

Mikor kell a korai fejlesztés? Kell-e egyáltalán?

Többször futottam bele olyan szituációba, hogy teljesen egészségesen fejlődő, csodaszép kisbabák és kisgyermekek szülei igényelték volna a korai fejlesztést. Csupán azért, hogy sikeresebb és okosabb iskolások és felnőttek legyenek a későbbiekben a gyermekeik. Ebben a helyzetben felelős szakemberi válaszként azt tudtam mondani, hogy egy alapvetően tökéletesen és megfelelően működő rendszerbe, felesleges beleavatkozni. Illetve a legtöbb, amit egy család ilyenkor tehet, hogy megfelelő minőségi idő és figyelem biztosítása mellett elfogadja, és örömét leli gyermeke nyiladozó képességeiben, és ezek mentén támogatja őt. A gyermek egy ajándék, és egyedi személyisége szép meglepetéseket rejthet. Polihisztor és zseni nem sok emberből lesz, de a boldog és sikeres élethez nem is szükséges. Fura ez egy olyan világban, ahol már oviban heti öt napon négyféle fejlesztésre jár a gyermek.

A világ megismeréséhez idő kell
(Kép forrása: Unsplash)

Szakmai véleményem szerint korai fejlesztésre kizárólag akkor van szükség, ha a születés körül, vagy a kisbaba fejlődését figyelve, jól érzékelhető eltérések, és/vagy elmaradások vannak. Ebbe nem tartozik bele a friss anyukák összehasonlító elemzése. Melynek során napra pontosan mérik, kinek épp hol tart a gyermeke a fejlődésben.

Ezek a tünetek jó esetben gyermekorvosok, védőnők, gyógypedagógusok és kisgyermekek nevelésében jártas szakemberek által felismerhető nehézségek, illetve a természetes anyai ösztön is sokat segít napvilágra hozatalukban. Olyan esetben, amikor egyértelmű probléma van, életbe lép első sorban a komplex tanácsadás, majd fokozatosan a fejlesztéssel megvalósítható intervenció.

Leszögezném, hogy a korai fejlesztésnek kizárólag akkor van értelme, ha a gyermek szűkebb és lehetőség szerint tágabb családja is be van vonva a témában. A családközpontú szakemberi hozzáállás tehát elengedhetetlen ebben a szenzitív munkában. Vérzik a szívem, amikor édesanyák mesélik, hogy több esetben úgy zajlott a korai fejlesztése a gyermeküknek, hogy egy folyosón várakoztak, majd jött a szakember, kivette a kezükből a kisbabájukat, bevitte egy szobába, 45 percben jól megfejlesztette, majd kiadta.

Apával a világ…
(Kép forrása: Unsplash)

A korai fejlesztés folyamatában elengedhetetlen, hogy a gyermekről gondoskodó családtagok – nem csak az édesanya – pontosan lássák, és megértsék, mi történik, és miért történik a kisbabájukkal. Egy tapasztalt szakember egy kisbaba állapotából és fejlődési üteméből sokszor fejben már láthatja a távolabbi perspektívákat, de a családnak mindig a megfelelő időben, a megfelelő formában és helyén mondott őszinte szó a legnagyobb támogatás. Ehhez bizony érzék és tapasztalat kell, ami a szakmai munkában eltöltött hosszabb idő után alakul ki a szakemberben. Elengedhetetlen továbbá az alázat, mert a legjobb gyógypedagógus sem tévedhetetlen, illetve mindig a család igényeit, és vállalásait kell figyelembe venni a magunk nézőpontjával szemben.

Miről szól a tanácsadás? Önmagában van értelme?

Egy korai intervencióban dolgozó szakembernek fő feladata a család életével, lehetőségeivel, szokásaival harmonizáló előre mutató tanácsokat adni, nem elvéve a reménységet és a szülői kompetenciákat. Tudni kell megfigyelni, meghallgatni, megfelelően magyarázni, azaz hozzáértőn kísérni a családot. A fejlesztéshez kapcsolódóan komoly szerepe van a tanácsadói vonalnak is.

Van azonban létjogosultsága olyan helyzeteknek is, ahol magáé a tanácsadásé a fő szerep. A kisgyermeket nevelő családok tájékozottságra való igényének növekedésével ugyanis egyre inkább szükségessé vált az effajta támogatói munka. A háttérben húzódó okok között szerepel, többek között, a társadalom szerkezeti változása is. Azaz nem él már együtt több generáció, hogy az idősebbek megoszthassák a tapasztalataikat a fiatalabbakkal, a gyermeknevelés terén. Emellett van befogadhatatlan mennyiségű közösségi platform, tematikus csoport, fórum, és ötletbörze. Így az online terjedő valid és invalid információk között laikusként nehéz különbséget tenni. Sokszor idő sincs megvizsgálni egy-egy tartalom relevanciáját.

Anyával a világ…
(Kép forrása: Unsplash)

Az elmúlt években, az én praxisomban is fel-felbukkannak olyan – rendszerint első gyermekes – családok, ahol egy kisebb kezdeti aggodalom helyrerakása után, végül azért maradnak velem egy időre kontaktusban, mert van valaki az életükben, aki érti és figyeli a kisgyermekük fejlődésmenetét. Egyszerűbb számukra, hogy egy hozzáértő szakemberrel rendszeres időközönként van egy találkozás. Így nyugodt körülmények között, válaszokat kapnak az aktuális kérdéseikre, melyeken keresztül jobban megérthetik gyermekük viselkedésének hátterét vagy fejlődési lépcsőfokait. Nincs ezzel semmi baj. Mert a korai intervenció tevékenységi köréhez teljes mértékben kapcsolódik.

Azt gondolom ugyanis, hogy a korai intervenció – beleértve a fejlesztői és tanácsadói vonalat – teljes egészében a családról szól, annak kíséréséről, lehetőségeiről, és jövőképéről, nem csak a fejlesztő foglalkozások céltalan rutinjáról. A gyermeket megfigyeljük, szükség szerint beavatkozunk, és letesszük az alapokat ahhoz, hogy családján kívül, az állapotának megfelelő közösségbe illeszkedhessen a későbbiekben, a minél teljesebb élet reményében.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”

Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.

Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.

Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…

Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!