Az írországi kisgyermeknevelés négy pillére 1.

Szerző: | dec 6, 2023 | Szakmázó | 0 hozzászólás

WELL-BEING, AZAZ A GYERMEK JÓLLÉTE

Egyáltalán nem meglepő, hogy egy kisgyermek nevelésekor intézményi szinten is az egyik legfontosabb dolog (kell, hogy legyen), hogy az adott gyermek jól érezze magát a bőrében. Úgy általánosságban. Esetleges diagnózisától függetlenül.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az alapvető dolgok, mint biztonságérzet, jóllakottság, testi és lelki egészség, kötődések stb. hiánya mennyire erős befolyással van a mindennapi életünkre és tevékenységeinkre. Nyilván kisgyermekek esetén ennek még nagyobb a jelentősége, hisz az önkifejezés, én-tudat még fejlődő fázisban van, illetve nem minden kisgyermek tudja egyformán kifejezni a diszkomfort belső feszültségét.

Jóllét
Kép forrása: Pixabay

Az Aistear program épp ezért külön fejezetet szentel a jóllét támogatásának, melynek négy célját határozza meg:

1. Pszichés és szociális stabilitás segítése

Kötődések erősítése a családon kívüli térben is (gyakorlatban nagy szerepe van az ún. key-worker-nek / kulcsembernek, aki az adott gyermekért elsősorban felelős az intézményi ellátásban).

A változások kezelésének segítése és tanítása (szükség esetén speciális támogató eszközökkel).

Az érzések megértetése és a környezet fokozott, támogató türelme a folyamat során (speciális eszközök alkalmazása szükség esetén).

Mások reakcióinak megértetése, türelem a környezet felé.

Első lépések támogatása a választás terén egészen az önálló, komolyabb döntésekig (ok-okozat-felelősség köre).

2. Testi és fizikai jóllét támogatása

Testséma és testtudatot támogató szabad és irányított játékok.

Kültéri fizikai aktivitás preferálása (hasonló mottó van érvényben, mint a Skandináv államokban, azaz „nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözék”).

Önkiszolgálás és személyes higiéné fejlesztése.

Nagymozgások és finommotorika fejlesztése kreatív tevékenységekkel.

3. Rugalmas gondolkodás!

Általánosságban nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre a témára, és kreatív játékokon keresztül próbálják a fantáziát és az elvont gondolkodást is fejleszteni. Nagy szerepe van a projektmódszernek ezen a területen és a szabad játékidőnek is.

Az az intézmény ahol én voltam „no screen” óvoda volt. Nem volt egyik teremben sem TV vagy számítógép, a gyerekek nem hozhattak be tabletet, telefont, és a dolgozók is csak szünetben használhatták. A nap minden percét kreatív önálló vagy irányított játékkal töltöttük. Az egészséges mennyiségű unatkozás is megvolt persze, de a cél az volt, hogy erről a pontról a gyerek maga fedezze fel az utat az önálló vagy kapcsolódó tevékenységhez.

4. Belső motiváció és magabiztosság segítése

Az önálló tevékenykedésnek és választási helyzeteknek nagy szerepe van ezen cél elérésekor. Ha egy kisgyerek készen kap mindent, akkor ezek a területek jelentős akadályba ütköznek. A pedagógusok fő feladata minél több olyan (játék) helyzet teremtése, ahol helyet kaphat a próba-szerencse, a kockázatvállalás, a felelősségvállalás és az önkifejezés képessége. Alapvetően nem új a nap alatt, az ilyesfajta hozzáállás a pedagógiai gondolkodásban. Csak a terelgetés több időt és türelmet, tudatosságot igényel, mint a „száron vezetés”, ezért hát valljuk be melósabb.

IDENTITÁS ÉS ÖSSZETARTOZÁS

Ez a téma nem véletlenül kapott helyet a módszertanban. Persze általánosan minden ország legtöbb nevelési módszertanában helyet kap, de Írország lakosságának sokszínűsége, és a különböző kulturális hátterek egymáshoz közel hozása elég nagy feladatot jelent. Épp ezért, a kisgyermekkori nevelés a kezdő színtere a saját önazonosság megértésének, és a szűkebb és tágabb környezethez való kapcsolódás megtanulásának.

Identitás
(Kép forrása: Pixabay)

A négy fő cél ezen a területen a következő:

1. Saját egyéniség, én-kép kialakítása:

Megértetni, hogy az adott kisgyermek a környezetétől független önálló személyiség. A normál gyermeki fejlődésmenetnek ez részét képezi, de mivel az ír gyerekek gyakran már fél éves kortól intézményi keretek között kapnak ellátást, ezért az intézmény kiemelt szerepet kap ezeknek a fejlődési lépéseknek támogatásában.

Saját preferenciák, igények megértetése és következetes betöltése

Egyedi, rá jellemző tulajdonságok értékelése

2. Csoportidentitás, közösségi kapcsolódás erősítése:

Jogok és felelősségek tanulása a családi és közösségi életben, mint a szocializáció megalapozása

A családi és közösségi szokások, rutinok megtanulása a kettő közti esetleges különbségek megértetése. Utóbbit egyébként nagyon komolyan veszik az ír intézményekben. Például ahol én dolgoztam, volt egy francia kisgyermek az egyik csoportban és a kolléganőim figyelmet fordítottak arra, hogy a franciák legjelentősebb nemzeti ünnepéről megemlékezzenek az adott csoportban. Az ovi konyhája, pedig nem csak az ételérzékenység területén fordított figyelmet a diverzitásra, hanem a vallási háttérből fakadó szabályokat is tiszteletben tartotta. Például vegetáriánus étkeztetés egyes indiai gyerekek esetén, vagy a disznóhús mellőzése a muszlim vagy zsidó családból érkező gyerekeknél.

3. Tisztelet, interakció és együttműködés tanulása:

Itt a legnagyobb hangsúly a megfelelő szociális érzékenység fejlesztésén van. Vagyis azon felül, hogy megtanulom, hogy más vagyok, mint a többiek, azt is megtanulom, hogy a többiek másságát/identitását elfogadjam, és tiszteletben tartsam.  Nincs helye csúfolódásnak, annál nagyobb szerepe van az együttműködést és konfliktusok megoldását igénylő helyzeteknek.

4. Saját képességek és erősségek felfedezése:

Az egyformaság erőltetése, a kategorizálás és a „dobozolás” elkerülése végett kezdettől nagy hangsúly van azon, hogy az adott kisgyermek miben ügyes, mik a főbb érdeklődési körei, milyen tevékenységben érzi magát a legkomfortosabban. Ez nem azt jelenti, hogy mást nem kell csinálni, de több lehetőség van megélni az örömet és sikert nyújtó helyzeteket.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”

Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.

Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.

Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…

Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!