Államilag támogatott lehetőségeket érintő pro-és kontra érvek, szakemberi szemmel Ebben a részben az államilag támogatott, ingyenesen elérhető gyógypedagógiai fejlesztési és terápiás lehetőségek előnyeiről és nehézségeiről szeretnék írni. A...
Magánfejlesztés vagy állami ellátás? (1. rész)
A terápiás piacot érintő pro- és kontra érvek, szakemberi szemmel Januárban jelent meg Lucababa.hu cikke azokról a jelenlegi dilemmákról, amik a fejlesztő terápiás piacon szülőként tapasztalhatók, elsősorban a magánfejlesztés lehetőségeinek terén. A leírtak...
Hinta, palinta…Milyen a jó hinta?
A hintához mindenkinek kapcsolódik valamilyen gyermekkori élménye. Alap játszótéri eszköz, ezen felül a kertes házak kertjeinek zömében is lóg legalább egy hinta a fán. Beltéren is népszerű. Számos helyen mesélnek ajtók szemöldökfájában tátongó lyukacskák, a már...
BLW hozzátáplálás, szenzoros integrációs szemmel
Régóta tervezem, hogy írok a BLW módszerről, viszont szerettem volna kicsit más szempontból megközelíteni, mint a legtöbb interneten fellelhető oldal. DSZIT terapeuta vagyok, sok család jön hozzám szenzoros evészavar miatt, így kézenfekvőnek gondoltam szenzoros...
7/7 A beszédfejlődés támogatása az írországi kisgyermek nevelésben
BABANYELVTAN Születésünk pillanatától kezdve körülvesz minket a kommunikáció közege. Emberi mivoltunknak lételeme, ezért kiemelt figyelmet fordítunk rá minden időszakában a gyermeki fejlődésnek. A kommunikáció és a beszédfejlődés elsődleges közege a család, ugyanakkor...
Rólam
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!